Az egyik mesém
Coccolino maci kívánsága
A messzi-messzi tengeren túl, olyan messze, ahol már csak a pingvinek,
a fókák, a rozmárok, és a jegesmedvék érzik jól magukat, ott lakott
a Coccolino maci.Nagyon jól érezte magát ott, de már nagyon vágyott arra, hogy elutazzon Európába, és meglátogassa távoli rokonait, a barnamedvéket.
Sétált még egy ideig a tengerparton,figyelte a fodrozódó hullámokat,
és a sütkérező fókákat.Azon gondolkozott, hogy hogyan is juthatna
el barnabundájú rokonaihoz.
Menjen talán hajóval?
Nem,talán mégse.Nem akart ugyanis tengeribeteg lenni.
Menjen akkor repülővel?
Nem, mert arra meg nincs elég pénze.
Hát akkor mivel menjen?
Ahogy így töprengett,nemsokára elért egy halászfaluhoz, ahol eszkimók laktak.
Megállt az egyik kunyhónál.
Az ablak nyitva volt, és a rádió is be volt kapcsolva. Érdekes hírre lett figyelmes:
„Ma reggelre vírradóra teljesen megszűnt az összeköttetés azzal a kanadai milliomossal, aki elhatározta, hogy hőlégballonjával körberepüli a Földet.”
Közben kezdett egyre éhesebb lenni, ezért úgy döntött, hogy elmegy a
közeli fenyvesbe csipkebogyót szedni.
Ahogy lépkedett, egyszercsak elesett egy farönkben, és elkezdett lefelé gurulni a völgybe.Szerencsére nem esett komolyabb baja,mert a völgyben csörgedező patakba esett.
Na ott aztán volt hal bőven! Még aranyhal is!
Éppen el akart kapni egyet, amikor is arra lett figyelmes, hogy a fenyőfák tetején van egy citromsárgaszínű valami.
A patak túlsó partján felbukkant egy ember, aki a kalapját a vízbe merte, és vizet ivott.
Coccolino maci úgy döntött, hogy közelebb merészkedik, és megkérdezi tőle, hogy mi járatban is van az az ember.
Köszönt neki illedelmesen,majd szóba elegyedett az emberrel.
- Hová valósi a bácsi?
Kérdezte Coccolino maci.
- Én is ennek a hatalmas országnak a polgára vagyok. Egyébként messze délről jövök.
- A bácsiról beszélt a rádió?
Kérdezte Coccolino maci.
- Bizony rólam beszélt. Azt terveztem, hogy körberepülöm a Földet.
Éppen Európába tartottam,de sajnos útközben meghibásodott a hőlégballonom gázszelepe, és az összes gáz elszivárgott! Így hát itt értem földet.
- Nagy szerencséje van ám a bácsinak, hogy nem a hideg óceánba
esett!
Mondta döbbenten Coccolino maci.
- Úgy bizony. Ráadásul a rádióadóvevőm is tönkrement.
Válaszolta a milliomos.
- Én ismerem a környéket, szívesen segítek önnek.
Ajánlotta fel segítségét udvariasan Coccolino maci.
- Mindenképpen gázhoz kell jutnom, hogy az utamat a hőlégballonnal
folytatni tudjam. Az országnak ennek a része azonban elég sivár,
nyoma sincsen se benzinkutaknak, se boltoknak, és biztos vagyok
benne,hogy gázt se kapni sehol.
Mondta az idegen.
- Valóban, errefelé már csak eszkimók élnek,és a falvak közöt is
óriási távolság van.
Mondta Coccolino maci, miközben segített a fáról leszedni a hőlégballont.
Aztán megint megszólalt:
- Innen félnapi járóföldre van egy üzem.
A környékén nagyon furcsa szag szokott terjengeni. Azt hiszem gáz-kitermeléssel foglalkoznak, amit az óceánból nyernek ki.
Tőlük talán vehet a bácsi gázt, és így tovább tudja folytatni az útját.
- Jó ötlet! Máris induljunk!
Mondta vidáman az idegen.
Közben feltámadt a szél, és elkezdett hatalmas pelyhekben hullani a hó.
Először a falu felé vették az irányt.
A főtéren egy rénszarvasszán állt indulásra készen.
A leveleket vitte az itteni postás a másik faluba.
Beszéltek a szánfogat hajtójával, és kiderült, hogy arrafelé megy, amerre a gáztermelő üzem van.A fogathajtó nem fogadott el pénzt útiköltségre, ezért ajándékba egy
angol-magyar szórárt kapott a milliomosbácsitól.
A fogathajtó megköszönte,és hatalmas irammal elindultak nyugati irányba.
Az út felénél már látszottak a hatalmas gyár kéményei.
Végül elérkeztek a gyár kapujához,de az bizony zárva volt.
A portásbácsinak ugyanis sürgős dolga akadt, ezért addig bezárta a kaput, hogy nehogy valaki idegen addig bemehessen a gyár területére.
Vártak egy darabig, de a portásbácsi csak nem jött..
Ahogy álldogálnak a kapu előtt, egyszer csak olyan éles, sivító hangot hallottak, mint amikor a teáskanna fütyül, ha kész a tea.
Óriási hangzavar, és kiabálás keletkezett. A vészjelző szirénák felbúgtak, és az ott dolgozó munkások elkezdtek pánikszerűen a gyárkapu felé rohanni.
- Rohanjunk emberek, mert fel fog robbani az egész gyár!
Kiabálták az ott dolgozók egyre idegesebben, és mindenki igyekezett elhagyni a gyártelepet.
A portásbácsi épp akkor ért vissza, amikor a munkások félelmükben majdnem kidöntötték a gyárkaput. Gyorsan kinyitotta hát a kaput, és félelmében ő is utánuk futott.Még a sapkáját is elhagyta futás közben! A jégen három munkás is elcsúszott menekülés közben.
Coccolino maci csodálkozva, és meglepődve figyelte az eseményeket.
De aztán nem sokáig gondolkozott, hanem minden bátorságát összeszedve berohant az üzem területére, egyenesen a sivító hang irányába.
Nosza több se kellett neki, felmászott az állványokon keresztül, és betömte a nyílást egy ronggyal, hogy ne szivárogjon a gáz.
Aztán a főcsaphoz rohant,hogy elzárja, azért,hogy megelőzze a további gázszivárgást.
A főcsap tekerője azonban be volt rozsdásodva, ezért nem bírta elzárni.
A milliomosbácsi látva, hogy Coccolino maci nem boldogul, azonnal odasietett, és minden erejét összeszedve elzárta a csapot.
Igen ám,de a hatalmas gyár másik oldalán már egyre jobban terjedt a koromfekete füst, a szél pedig feléjük fújta. Erre erősen köhögni kezdtek mind a ketten, de viszont gyorsan egy zsebkendőt kötöttek a szájuk elé.
Az üzem másik oldalán keletkezett tűz,a gáztartályok felé tartott.
- Meg kell akadályozni, hogy a gyár felrobbanjon!
Kiáltozta Coccolino maci.
A füst, és a fenyegető lángok ellenére a tűz irányába indultak.A sűrű füstben szinte alig láttak, de nem adták fel.
Egyre erősebben köhögtek,de tudták, hogy menniük kell, akár életük kockáztatásával is.
Mind a ketten gyorsan felkaptak egy poroltót, és permetezni kezdték a tűzre.
A félelmetes lángok azonban kezdték megperzselni Coccolino maci fehér bundáját,de
ő csak oltott tovább, bátran, és hősiesen.
A hó helyett havaseső kezdett esni, és ez jól jött az oltáshoz.Végül már olyan erősen esett, hogy kénytelenek voltak befejezni az oltást.
A havasesőnek szerencsére sikerült eloltania a maradék tüzet, így végre mind a ketten fellélegezhettek.Igen ám, de a csarnokban közben találtak egy munkást, akinek nem sikerült elmenekülnie, és a füsttől elájult.
Hiába élesztgették-ébresztgették a munkást, az bizony meg se moccant.
Coccolino maci azonnal a telefonhoz rohant, és tárcsázta a mentőket.
A mentők vették a riasztást, de mivel a legközelebbi mentőállomás nagyon-nagyon messze volt, ezért mentőhelikoptert küldtek.
Közben már az eső is elállt, és kezdett jobb idő lenni.
A mentőhelikopter, és egy másik helikopter is megérkezett a helyszínre.
A másik helikopterben az országos televíziótól voltak, és felvételeket készítettek a gyárról.A gyáva munkások kezdtek visszasomfordálni.Nagyon-nagyon szégyelték magukat, hogy olyan gyávák voltak, és elmenekültek. A mentősök adtak az ájult bácsinak egy injekciót, és az jobban lett. Kinyitotta a szemét, és megköszönte Coccolino macinak a segítséget. A mentőhelikopter felszállt, és elvitte a beteget.
A riporterek körbevették Coccolino macit, és újdonsült barátját.
Riportot készítettek velük, és elismerték hősies cselekedetüket.
A munkásbácsik újjongva felemelték Coccolino macit, és éljenezni kezdték.
A gyár igazgatója ünnepélyesen köszönetet mondott mindkettőjüknek, a gyár megmentése miatt.
- Engedjétek meg kedves barátaim, hogy köszönetet mondjak nektek azért, mert bátran, és hősiesen megmentettétek a gázüzemet a biztos pusztulástól, és ezzel sok-sok emberi életet, és munkahelyet is megmentettetek.
Bármilyen kívánságotok is van, ha tudom, akkor teljesítem!
Mondta a gyárigazgató nagylelkűen, majd Coccolino macihoz fordult.
- Mit kívánsz, mit szeretnél te hős és bátor megmentő?
- Csak azt, hogy vigyenek el Európába, hogy láthassam barnaszőrű rokonaimat,
a barnamedvéket!
- Kívánságod számunkra parancs. Felajánlom, hogy a saját repülőgépemmel vigyünk el Európába. Éppen Budapestre készülök, ott lesz üzleti tárgyalásom. Akkor Magyarország megfelel?
- Tökéletesen megfelel az ajánlata kedves gyárigazgató úr.Az állatkertben könnyen rátalálok barnabundájú rokonaimra, még keresgélnem se kell őket az erdőben!
Mondta vidáman Coccolino maci.
- És ön mit kíván uram?
Kérdezte az igazgató, a milliomosbácsitól.
- Meg kéne javítani a hőlégballonom gázszelepeit.Továbbá teljesen kifogytam a gázkészleteimből, pedig azt terveztem, hogy hőlégballonommal körberepülöm a Földet.
- Na emiatt egyet se aggódjon barátom! Annyi gázt kap, amennyit csak
akar, méghozzá ingyen! És természetesen a szükséges javításokat is elvégezzük.
- Hálásan köszönöm uram!
Köszönte meg a kalandvágyó milliomos.
A hőlégballont megjavították, és jól megtöltötték gázzal. A repülőgépet is felkészítették az indulásra.
Felszállás előtt Coccolino maci kezet fogott barátjával, majd búcsúzóul megölelték egymást.A léggömb felemelkedett a magasba, és még sokáig integetettek egymásnak.
Végül Coccolino maci is beszállt a repülőgépbe.
Felbőgtek a repülőgép motorjai, majd felszállt a magasba.Villámgyorsan utólérte a repülőgép a hőlégballont.
Coccolino maci utoljára még intett egyet, és örömében elkiáltotta magát:
- Hurrá utazok! Irány Európa, Magyarországon majd találkozunk!
És azzal a repülőgép teljes sebességgel elindult Európa felé.
VÉGE
